2013.10.30
Két dudás egy csárdában Tsonga új edzőkkel vág neki a 2014-es szezonnak

Jo-Wilfried Tsonga két honfitársát, Thierry Ascione-t Nicolas Escude-t kérte fel edzőjéül. Tsonga a közelmúltban szakított ausztrál mesterével, Roger Rasheed-del, aki azonmód átigazolt Grigor Dimitrov csapatába. Ascione és Escude a továbbiakban is folytatja munkáját a szintén francia Nicolas Mahut-vel.

"Már egy ideje beszélgettünk róla," mondta Tsonga újságírók kérdésére válaszolva. "Abban egyeztünk meg, hogy az edzéseimben, felkészülésemben segítenek, és én nagyon várom ezt az új kalandot. A tény, hogy két edzőm lesz, érdekessé teszi a munkát, hiszen mindig két különböző álláspontot ismerhetek meg."

Tsonga hozzá fűzte, "A kapcsolatunk Nicoval (Mahut, a szerk.) folytatódik, amikor az egyik edző velem van, a másik vele lesz. Amikor pedig ugyanazon a tornán játszunk, akkor, nos, akkor legalább csak egy páholyt kell igényelni!"

2013.09.24
"Olyan nincs, hogy most már elég csak a szimplán jó." Interjú Taróczy Balázzsal

December harmadikán, a 6. Tennis Classics napján várhatóan újra megtelik a Papp László Budapest Sportaréna. Az előkészületekről, elvárásokról és az új receptről beszélgettünk az esemény szervezőjével, Taróczy Balázzsal.

 

Hat év nem kevés. Egy sportesemény életében pedig már egyfajta folytonosságot jelent. A Tennis Classics esetében beszélhetünk tradícióról?

TB: Egyértelműen. Az első évben, amikor útjára indítottuk, magam sem tudtam, hová, merre fut ki a Tennis Classics. Volt egy jól érzékelhető igény a régi, klasszikus teniszkorok során felnőtt generációk részéről, hogy ne csak a televízión, interneten keresztül láthassák azokat, akiknek köszönhetően a tenisz ma ott van, ahol. Erre építettük az elsőt, olyan névsorral, ami páratlan, és maximum megismételni lehet. Borg és McEnroe azonban elindítottak egy lavinát, nem volt megállás, mint ahogyan kérdés sem, hogy a következő évben folytatjuk.

A neveket nézve nem merült fel a harmadik, negyedik évre, hogy vajon merre tovább?

TB: Dehogynem, folyton, minden évben felmerül.  Ha valami egyszer nagyon jól sikerült, akkor olyan nincs, hogy most már elég csak a  szimplán  jó.  A régi nagy játékosok száma azonban véges, főleg az olyanoké, akik megfelelő színvonalon képesek teljesíteni a mai napig. Egyszerű matematika, idővel elfogynak a sztárok, én pedig nem akartam belesétálni az önismétlés csapdájába. Az elmúlt évek során szinte mindenki járt nálunk, aki jelentős teniszezőnek számít a múltból: Borg és McEnroe mellett Vilas, Lendl, Wilander, Edberg, Noah, Leconte, Muster, Kafelnikov, Ivanisevic, a névsor hihetetlenül hosszú.

Már a harmadik Tennis Classics után tudtam, hogy el kell kezdjük szélesíteni a palettát. Elég evidens megoldásnak tűnt a jelenlegi szűk elit bevonása az eseménybe. Egyrészt sokkal többen vannak, másrészt úgy gondoltuk, ezzel kicsit tágíthatjuk a rajongótáborunkat is, hiszen van egy olyan, a teniszért lelkesedő, ámde fiatalabb réteg, amelynek sokkal nagyobb csáberő Thomas Berdych, Robin Söderling vagy Gael Monfils mint a legendás régiek.

Hogyan sikerült a két különböző generáció összeolvasztása? Az idősebb játékosokat nemigen lehet összeereszteni a fiatalokkal.

TB: Hát, ezt John McEnroe-nak jobb, ha nem említi meg, ő biztosan másként gondolná ezt. A viccet félre téve, sokkal jobban sikerült, mint azt gondoltam volna. A szeniorok, hívjuk így őket, hiszen a mai napig fantasztikus sportteljesítményre képesek, nos, ők adják a Tennis Classics könnyen befogadható, show jellegét, és az is egyértelműen látszik, hogy erre még mindig hatalmas az igény. A közönség jelentős része azonban szeretné testközelből is megélni mindazt, amitől a tenisz olyan különleges sport. A küzdelmet, a harcot, két egymástól néha nagyon különböző személyiség egymásnak feszülését. A kettő közötti hidat pedig egy vegyes páros mérkőzéssel oldottuk meg, ahol a két generáció egymást segítve, kiegészítve szórakoztatja a közönséget.

A játékosok, még a fiatalok is láthatóan élvezik ezeket a teniszgálákat. Sok nézőben felmerül azonban, vajon mennyire veszik komolyan a mérkőzést a teniszezők?

TB: Egy teniszező, ha kilép a pályára és pontra játszik, akkor szinte automatikusan komolyan veszi a mérkőzést. Ha pedig van egy kis tét is, akár a dicsőség, akár valami különdíj, akár csak annyi, hogy azt mondjuk, ez egy verseny, abban a pillanatban bekapcsolnak a reflexek. Janko Tipsarevic említette nekem tavaly, hogy Szingapúrban is egyfajta mini versenyt rendeztek és mennyire tetszett nekik ez a rend, főleg azért, mert ez már egyfajta felkészülésnek is számított a közelgő Australian Open-re. A Tennis Classics anno szenior versenyként indult és logikus lépés volt, hogy idén is erre fejlődjünk, immár a jelenkor menőivel.

Pat Rafter és Mats Wilander tehát a bemutató két szereplője. A négy, jelenleg is aktív játékos listája pedig elképesztő, akár járhatnánk egy Grand Slam torna negyeddöntőjében is.

TB: Pat Rafter-t nagyon régóta szerettem volna elhozni a magyar teniszrajongóknak. Nála szimpatikusabb sportemberrel nehéz találkozni, nem mellesleg pedig egy kétszeres Grand Slam bajnok, egykori világelsőt tisztelhetünk benne, tökéletesen illeszkedik a Tennis Classics eredeti koncepciójába, igazi klasszikus. Wilander egyszer már járt nálunk, akkor Lendl tapasztalhatta meg, milyen ellenfél még ma is a svéd, aki nemzetközi szupersztár, nemcsak a múltja, hanem televíziós jelene miatt is.

A fiatalok névsora pedig olyan, mintha magam is álmodnék. Pontosabban az is, hiszen, amikor év elején megálmodtam az idei programot, mind a négyen rajta voltak a short list-en, ahogyan mondani szokás. Ennyi év tapasztalata után kijelenthetem, nem is gondoltam volna, hogy az összes kiszemelt igent fog mondani és olyan programot tudunk nyújtani, ami még a saját, igen magas elvárásainkat is jócskán túlszárnyalja. Soha még ilyen magasan rangsorolt aktív játékos, mint David Ferrer nem járt nálunk, Tsonga a legnagyobb közönségkedvencek egyike, Tommy Haas könnyen lehet, hogy az év végére újra Top 10-es játékos lesz, nagyobb sztár mint valaha,  Baghdatis pedig bárhová megy, rajongók százai skandálja a nevét. Nem mellesleg mindannyian rendkívül technikás, ügyes, jó kezű játékosok, számomra, egykori teniszezőnek pedig ez, ha lehet, legalább olyan fontos, mint a világranglistás helyezésük.  Fantasztikus hangulat és csúcsszínvonal lesz, ebben biztos vagyok, olyan, amilyet még nem látott a magyar közönség.

Folyamatosan felmerülő kérdés, mikor lép fel hazai játékos az eseményen és hol vannak a nők?

TB: Idén már így is nagyon sűrű a program, egyszerűen nem férne bele még egy meccs. Emellett pedig a nőknél két név létezik a jelenleg aktív játékosok közül, akiket én is érdemesnek tartanék a Tennis Classics programjába venni, Serena Williams és Maria Sharapova, őket szinte lehetetlen megfizetni, nem is beszélve arról, hogy semmi biztosíték nincs arra, hogy valóban színvonalas, jó hangulatú mérkőzést vívnak, legyen bárki az ellenfelük. Ettől függetlenül, mint lehetőség jövőre ez is fennáll, mint ahogyan egy hazai játékos szerepeltetése is. Voltak már ilyen jellegű próbálkozásaink, Játszott Szávay Ági és Fucsovics Marci is páros bemutatót, de újfent vissza kell, hogy térjek az alapokhoz. A Tennis Classics a múlt és jelen legnagyobb, legjobb játékosait hozza el Budapestre, hosszú évek kemény munkájával építettük fel ezt a márkát és nekem személy szerint a legfontosabb, hogy ez a márka mindig hiteles maradjon. Amint lesz világszínvonalon teljesítő hazai játékos, azonnal helyet kap a Tennsi Classics névsorában.

Megkezdődött a jegyértékesítés. Vajon a nézők is annyira lelkesek, mint a szervezők?

TB: Ha lehet, még lelkesebbek. A tavalyihoz képest több mint négyszer annyi jegy kelt el eddig elővételben, a legjobb helyek lassan betelnek. Ha így folytatódik, akkor a verseny napján nemigen lesz szabad jegy. Azt hiszem, ez maximálisan igazolná azt, hogy jó úton járunk.



Kiemelt támogatói partnerek:
MVM PartnerKÖZGÉPCentral médiacsoportOPELKempinski Hotel CorvinusGerbeaudRaaberlogSAUSKA SPORTTVAirfranceA-Hídclass FMSTRABAGswietelskykapschACGRebound SportsHG MEDIA