2014.02.16
Please have a seat Egy rendhagyó sorozat legújabb része, ezúttal Taróczy Balázzsal

A "Please have a seat" interjú sorozat a sport, kultúra, közélet jelentős személyiségeinek egy, általunk kevésbé ismert oldalát tárja elénk. Alanyai mind ismert, saját területükön maradandót alkotó emberek, többek között Mats Wilander, Gőz László, Leo Razzak, vagy éppen Taróczy Balázs. Az alábbi linken megtekinthető videó interjúban hazánk legsikeresebb teniszezője mesél "gyermeke", a Tennis Classics történetéről, illetve saját álmairól, gondolatairól.

LINK: https://www.youtube.com/watch?v=vn2OfsD89Qw

 

2013.12.05
Tényleg visszaadhatatlan! Fogadják szeretettel saját szubjektív beszomlónkat december harmadikáról

Az idei Tennis Classics előjelei mind-mind abba az irányba mutattak, hogy idén valami egészen különleges élményben lesz része rendezőnek, nézőnek, játékosnak egyaránt. A média, a közönség érdeklődése, a jegyeladások alakulása után az eredmények igazolni látszottak a várakozásokat, és az esemény előtti sajtótájékoztató mindenkit végleg meggyőzött arról, hogy hatalmas sikerre számíthatunk. És most itt állunk, rajtra készen, az utolsó simításokat végezve az arénában.

Háromkor van a kapunyitás, a nézők ilyenkor nemigen tüsténkednek, most azonban a jegypénztárnál rendre áll valaki. Kétszer kellett új helyeket keresni, megnyitni az elmúlt napok során, nem volt annyi jegy, amennyi ne fogyott volna el.

Fél négykor legalább kétszázan ülnek a lelátón, és maguk sem hisznek a szemüknek, amikor Pat Rafter kisétál a pályára, hogy gyermekeinek röpke teniszleckét adjon. A közönség buzdítása előcsalja a mosolyt a pályán játszadozó Rafterből, tessék, egy kis ízelítő, ne unatkozzatok!

Négy óra, majdnem teltház. Mats Wilander és Pat Rafter, két igazi legenda, egykori világelsők, többszörös Grand Slam és Davis Kupa bajnokok. Ez a Tennis Classics. A meccs is hozza, amit mindenki vár, illetve annál kicsit talán többet. Noha a hangulat oldott, a gegek, viccek ezúttal csupán fűszerként kerülnek a levesbe, annak ellenére, hogy "csak" bemutatót játszanak, ők is átveszik az idei mottót: vegyük kicsit komolyan! Wilander tartja magát, ameddig bírja, a lassú borítás elvileg neki kedvezne, de szívós és pontos alapvonaljátékát az egyre magasabb fokozatba kapcsoló Rafter végül áttöri és a szerva-röpte egyik utolsó mohikánja erőtől duzzadó tenisszel húzza be a mérkőzésnek is beillő pro-játszmát.

A mérkőzés közben Tommy Haas és Gael Monfils autogramokat osztanak. Ez a Tennis Classics legkritikusabb pontja évek óta. Egyszerűen lehetetlen kielégíteni az igényeket, a játékosok háromnegyed órán át állják a rohamokat és így is jó, ha a sorban álló közel ezer rajongó töredéke jut a hőn áhított emlékhez. De most senki sem reklamál, valahogy minden teljesen egyben van.

tsonga_onsite_01Öt óra harminc. Kezdődik az első elődöntő. Igen, elődöntő, hiszen az idei újítás éppen erről szól. Tétmérkőzésekkel szerettük volna közelebb hozni ezt a néha elérhetetlennek tűnő sportágat azokhoz, akiknek ilyesmit élőben nemigen van alkalmuk megtapasztalni. Jo Wilfried Tsonga és Marcos Baghdatis csapnak össze. És tényleg összecsapnak. Az őserő francia, aki társai elmondása alapján százötven kilót nyom fekve, a vajkezű ciprusival küzd. Két bohém, akik csupán egy-egy pillanatra képesek kilépni a mérkőzés sodrásából, amúgy megszakadnak minden pontért. Baghdatis végig előnyben játszik, mégis, a francia, aki még bemutatókon is mindig teljes erőbedobással küzd a célegyenesben éri utol, jöhet a rövidítés, a match tie-break. Itt is elfogy a ciprusi előnye, sokan már látják sorsszerű vereségét, ám az utolsó pillanatban megrázza magát. Tsonga még a nap labdamenetének megnyerésével hárítja az első mérkőzéslabdát, azonban a másodikat már nem lehet, megvan az első elődöntős.

Hét óra, jön Haas és Monfils. Hass érkezett jobb formában, míg Monfils idén rengeteget szenvedett, ám a körülmények ezúttal a francia kedvencnek kedveznek. Haas hiába próbál meg mindent, Monfils mindent elér, nem lehet leszorítani a pályáról, és amikor a német egy kicsit is visszavesz az intenzitásból, elképesztő, szinte a fizikai lehetőségek határát súroló gyorsítások, nyerők záporoznak Tommy térfelére.

mg_2012

Monfils hamar megnyugtató előnybe kerül, egyre oldottabb, ettől pedig egyre veszélyesebb. Haas derekasan küzd, de bármit is próbál kitalálni, Gaelnek mindenre van válasza. Tizenöt ütéses fonák nyesés csata, ejtés-átemelés-visszaejtés, a közönség pedig már láthatóan érti, mitől is olyan különleges ez a mai nap. Remek, lüktető hangulat, elképesztő színvonalú játék, és megvan a második döntős is.

Teltház van, olyan tömeg, amilyet régen nem látott magyar mg_2073sportesemény szervező. És jó hangulat, értő közönség, amely fél óra alatt "levette", hogy miről is szól ez a mai este. Szujó Zoli elképesztő. Együtt él a sok ezer ember minden rezdülésével, tudja, hová kell egy kis poén, egy kis szünet, egy kis fricska. Már be sem mondjuk az autogramosztást, még mindig kígyózik a sor.

Fél kilenc, a show ideje. A felhőtlen szórakozásé, a Tennis Classics egyik védjegye, a páros bemutató következik. A kőkemény koncentráció után játékos és néző is kiengedhet, Wilander, Rafter, Haas és Tsonga pedig olyan bemutatót varázsolnak a pályára, mintha évek óta együtt járnák a világot. Pedig a német állítása szerint profi játékos soha nem gyakorolja direkt ezeket a trükköket. Most mégis olyan profi műsorrá áll össze az egész, amilyet ember csak kívánhat. Haas és Rafter végül legyőzi Tsongát és Wilandert ám az igazi győztes a közönség, amely hosszú percekig tartó vastapssal fejezi ki háláját. Mi meg állunk lent a pálya szélén és ha nem látjuk, tán el sem hisszük mindezt.

Fél tíz, jöhet a döntő. Erre vártak oly sokan, és noha a sok-sok órányi csodateniszt még nézni is fárasztó ennyi ideig, a nézők tapodtat sem mozdulnak. Baghdatis és Monfils csapnak össze. A franciának érezhetőn problémái vannak eleinte, miközben Marcos elképesztően könnyed technikájával küldi őt egyik sarokból a másikba. Gaelnek egyre többet kell titkos fegyveréhez nyúlnia, a meglepetésszerű atombombákra szüksége is van, mert Baghdatis érezhetően növekvő önbizalommal teniszezik. Itt már azért belefér egy kis ökörködés, Marcos helyett néha a labdaszedő fiú áll be, Monfils pedig a hálóra ülve próbálja meg javítani esélyeit. A gall fiú szorongat ugyan de nem éri utol ellenfelét, aki egy nehéz évet koronáz meg ezzel a csodás estével. A közönség egy emberként ünnepel, elismerésként ennél többet mi sem kaphatunk.

Tíz után valamikor. Marcos Baghdatis ül a Hotel Kempinski éttermében. Sört iszik. Haas, Wilander és Rafter is. Hullafáradtan, de azzal az elégedettséggel, melynek hangulata semmihez sem hasonlítható módon árad szét a teremben. Hozzám fordul: "Sok helyen játszottam már bemutatót. Hidd el, nem mondom ezt minden nap. Soha még ilyen közönség előtt, ilyen szervezéssel, ilyen profi eseményen nem voltam. Köszönöm."

Volt egy reklámszlogenünk. Úgy hangzik, hogy visszaadhatatlan. Nehéz kimondani, nem? De olyan jól esik.



Kiemelt támogatói partnerek:
MVM PartnerKÖZGÉPCentral médiacsoportOPELKempinski Hotel CorvinusGerbeaudRaaberlogSAUSKA SPORTTVAirfranceA-Hídclass FMSTRABAGswietelskykapschACGRebound SportsHG MEDIA